Spanyolország

Június elején fogtuk a sátorfánkat, és rokonlátogatás címén Spanyolországba repültünk.


Egy esős, borongós, takony vasárnap éjszakán elindultunk a vonatállomásra. A repülő hajnali 6-kor indul, de a legelső vonat már túl későn ért volna Gatwickre, így maradt a reptéren éjszakázás. Nagy nehezen elvonatoztuk magunkat a reptérre, éjfél körül értünk oda. Voltak többen akik letáboroztak már a kijelzők alatt, így járnak azok akik nem Londonból akarják megközelíteni a repteret az éjjel-nappal közlekedő Gatwick Expressen... Körbenéztünk, és ezt láttuk: 

 A máskor nyüzsgő reptér teljesen üres volt, amire nyilván számítani lehetett volna, csak mi nem számítottunk rá. Az éjszakát a Nero Café foteljében töltöttük, és fél 6kor már be is szállhattunk....én azelőtt elaludtam, hogy felszálltunk volna, és a leszállás zökkenése ébresztett fel véglegesen. A reptér Sevillában nem túl nagy, mindenesetre az útlevél ellenőrzésnél egy bódé volt csak üzembe helyezve, úgyhogy mire átküzdöttük magunkat a csomagok meg is érkeztek. A autókölcsönzős pasival a váróban volt találkozónk, aki spanyol módra jó 20 perces késéssel meg is érkezett. De nem haragudtunk rá, mert kb. ez az egyetlen kölcsönző aki nem számol fel különdíjat amiatt, hogy 25 év alatti vagyok...így mindketten ingyen rákerültünk az engedélyre, juhúú. Egy piros Fiat Pandát nyertünk meg, ami romantikus emlékeket ébresztett bennem kicsi Punto iránt...csak ebben persze volt légkondi. 2 órás fele-fele vezetés után elhagytuk Cordobát, és találkoztunk Mike bátyjával, Alannel az egyik lehajtónál. Azt tudtam, hogy a farmhoz vezető út végefele inkább már földút, de ez kicsit durvább volt, mint az út Almádiba... 

A vörös salakos földön mentünk, mendegéltünk, már amikor nem jött szembe egy juhnyáj, kecskékkel fűszerezve... 

a juhnyáj

..és a kecskék

A képen látszik, hogy Alannek terepjárója van, ami jól bírja a strapát, de a földes emelkedőkön a kis Fiat néha szenvedett. Persze gyönyörű volt, olajfaligetek között mentünk, és ha körbenéztünk is csak olajfákat láttunk... A következő képen már látszik a cél: az a pálmafa már a farmhoz tartozik...

És azért farm, mert amellett, hogy van 2 apartman, amit nyáron kiadnak, alpakákat tenyésztenek. És hogy a félreértéseket tisztázzuk, az alpaka nem egy madár, hanem egy külsőleg lámához hasonlító emlős. 

Az apartmanunk nagyon szép volt....

Első nap Alannal és a barátnőjével, Lornával vacsoráztunk, grilleztek nekünk, mi meg végre teljes nyugalomban süppedtünk... Azt hittük, ez így is fog maradni, de aznap éjszaka leszakadt az ég és hatalmas viharok voltak két napig. Ez azt jelentette, hogy a földút csak rizikósan megközelíthető a mi kis kocsinkkal.. Alannal mentünk be a legközelebbi városkába, Montoroba, hogy bevásároljunk, de utána a farmon maradtunk, kutyáztunk, és aktívan pihentünk. Amikor derűsebb lett az ég, körbenéztünk Cordobában, és elmentünk egy éjszakai sétára egy parkba, tele kivilágított szökőkutakkal... Cordoba szép volt, és meglepően nyugalmas, de úgy látszik június eleje nem nagy szezon még.

Montoro pedig egy picike város, amikor ott jártunk, pont  esküvő volt, úgyhogy az amúgy is keskeny utcák tele voltak autókkal.De szép hely, és barátságos! 

És a legújabb szerelmem, Arthur, aki egy spanyol masztiff, és órási, és nagyon erős, és kenyérre lehet kenni...

A következő képen pedig az látható, ahogy éppen pózolunk az esti séta során, majd Artúr meghallott valami zajt a bokorból és kihúzott a képből...

Fantasztikus volt ez az egy hét, nagyon jól éreztük magunkat, végre megismertem Mike bátyját, pihentünk, ettünk, sétáltunk, pont erre volt most szükség!

http://www.cordobarestrelaxation.com/

Csók!

ui. azért azt csendben megjegyzem, hogy bármennyire is jól éreztem magam, és már azon gondolkodunk, hogy az olajbogyószüretre vissza tudunk-e menni, Spanyolország azért nem Olaszország vagy Franciaország...