2012. május 28., hétfő

Anglia Road Trip 1/2.

Íme az angol utazásunk története. Első rész. 
Az egész úgy kezdődött, hogy régóta terveztünk elmenni Bath-ba. De messze van, a vonat nagyon drága, kocsit meg bérelni csak 3 napra ezért nem akartunk. Nekem még a Lake District volt nagy vágyam, meg beszéltünk róla, hogy Cornwallba is el kéne menni...így jött a gondolat, hogy mindet egy utazás alatt látogassuk meg. 

Egy szombat reggel kezdődött a kaland. A kocsit előző este megkaptuk, elmentünk bevásárolni a legszükségesebbeket egy road tripre - csoki, müzliszelet, chips, alma... Este még nekiálltam túrós-tökmagos pogácsát sütni, mert azt mégis kell - emlékeim szerint, még ifjúkoromban, amikor nagyszülőkkel mentünk Belgiumba kocsival, ami min. 12 óra, mindig az volt a fénypont, amikor a Mama elővette a házi sütiket amiket az útra csinált... Van egy GPS-ünk, szóval térképet nem is vittünk magunkkal. A szállásokat egy pár nappal előtte lefoglaltuk, és nagyjából tudtuk, hogy miket szeretnénk megnézni. 

Első nap Southampton volt a cél, pontosabban egy kis falu egy órányira onnan, ahol Mike nagybátyja Bob és a felesége, Mandy él, ugyanis első nap meghívattuk magunkat hozzájuk :) Az út végig a tengerparton vezetett.

Ez Worthing. Sajnos későn jutott eszembe, hogy fényképezni is kéne.. (a fényképezőgépem lencséjén továbbra is van 2 pötyi, ugyanis még nem vittem el szerelőhöz, hogy szedjék szét..bocsi.) Brightonban egy kedves barátunk háza előtt megálltunk, és leraktunk neki egy csomag pogácsát, mert nagyon szereti, majd felhívtuk Mike nagyszüleit (pontosabban a nagypapáját meg a feleségét), hogy van-e kedvük találkozni, mert Worthingen keresztül visz az utunk, és ők ott laktak. Ők egy pubba készültek ebédelni a barátaikkal, szóval csatlakoztunk hozzájuk:) Jim és Jenny (mert így hívják őket - jól hangzik, nem?) aranyosak, nagyon szeretem őket. Jim tavaly volt 80 éves, de nagyon aktívak, folyamatosan utazgatnak, meg Jim dolgozik is.

Nem vittünk CD-ket, rádióztunk végig. A konklúzió, hogy kb. 10 szám megy az összes csatornán folyamatosan. Ez az egyik: 



Az úton megláttunk egy gyönyörű kastély, megálltunk és bementünk a kertjébe sétálni. 

kiskacsák

Ez az Arundel kastély. Nagyon jó állapotban van, szerintem nagy látványosságnak számít ezért szépen karban tartják.
Ez a katedrális, előtte pedig a kert. Gyönyörű, tele volt virágokkal, még elcsíptük a tulipánok virágzását. Volt sok szökőkút meg egyéb kerti kellék. El volt kerítve egy zöldségeskert is, ahol szivárvány színű mángold, meg ribizli, meg még egy csomó minden termett.

tulipánok

Rengeteg helyen láttunk ilyen lila akácot. Szerintem bírja klímát mert egész házak vannak benőve vele, mintha borostyán lenne.
Ez az út ami Bobbyékhoz vezetett. GPS nélkül tuti nem találtuk volna meg a házukat...egy faluban, de a semmi közepén, a szomszédok több száz méterre laktak, pici utakon keveregtünk.
Ez a fácán az úton parádézott előttünk, és amikor nagyon közel értünk csak akkor méltóztatott elsétálni a bozótosba.. 
ő Berty, a vörös cica, akivel teljesen odavoltunk egymásért. Követett folyamatosan:)  

Ez a házuk..elég lélegzetelállító volt. Egy pajtát alakítottak át házzá 20 éve, meglehetősen masszív építmény lett belőle :) Bobbyékkal még csak egyszer találkoztam, Mike nagymamájának a 80. szülinapján augusztusban, kb. 3 mondatot váltottunk. Bobby krikettjátékos volt (mint Jim, az apukája) és mióta visszavonult, edzőként dolgozik, Mandy pedig quilting-gel (steppel? ez a jó szó?) patchwork takarókat varr össze a hátlapukkal egy masszív gép segítségével. Tehát a kész patchwork munkákat küldik el neki, ő meg takarót varázsol belőlük. Hobbiként indult, mára pedig nagyon elismert a szakmában és rengeteget dolgozik, azt mondta, hogy 3 hónappal későbbre tud csak munkákat vállalni úgy be van táblázva. 

Mandy csinált nekünk vacsorát, steak and ale pie-t. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy sörös-marhahúsos ragu van egy mély tálban, a tetején meg egy réteg leveles tészta. És nagyon finom!! Sokféle zöldséggel meg krumplipürével jár. 
az ebédlő

Bob és Mandy
Másnap reggel elindultunk, a cél St. Just volt, ami Cornwall csücskében van. Az egész út csodaszép volt. Élénk zöld táj, bárányok, repceföldek..


epervétel az út szélén

Átmentünk a Dartmoor Nemzeti Parkon is. Nem akarom mindenre azt írni, hogy gyönyörű, de tényleg gyönyörű volt, annyi szépséges tájat láttunk.. Ezek a képek a nemzeti parkból vannak.




ez egy teljesen tipikus és átlagos szösszenet :) 

Megérkeztünk a kis faluba. Ez volt a leghosszabb utazás, Mike már fáradt volt, örültünk, hogy végre kiszállhatunk a kocsiból.
a hotel
Ez a falu annyira kicsi volt, hogy két opció volt a vacsorára: a hotel aljában, vagy egy másik hotel aljában..egyik sem volt szimpi úgyhogy bepattantunk a kocsiba, körbenéztünk a környéken.

Cornwall
Cornwall sötét sziklás, szeles, de nagyon zöld, nagyon szép hely. Végül egy 10 mérföldre lévő kisvárosig kellett mennünk, hogy találjunk egy használható pubot.
kívülről csak egy pub

belülről enyhén giccs hajós dekor - imádom!! 

St. Just főutcája

főtér

Land's End
Ez itt Land's End. Szó szerint a vége...ez Anglia legnyugatibb pontja.
reggel...korán volt, 9-10 körül, rajtunk kívül nem nagyon voltak emberek

az a pózna hivatalosan a legnyugatibb pont!

turista-fotó

hát Cornwall így néz ki..
Megálltunk St. Ives-ben, ami egy nagyobb hely. A Nap ragyogott, az kis öböl pedig halvány türkiz színben pompázott...





A képek szerintem magukért beszélnek:) Csodaszép kis hely. Egyetlen hibája, hogy egy bazi meredek hegyoldal az egész falu!! De nagyon megéri lemászni. A kocsik ki vannak tiltva a nagy részéről.

Láttunk egy táblát, Japán Kert balra, hát megnéztük, szép volt:)

Egy másik táblát meg, hogy Cheddar jobbra (bizony, itt gyártják az eredeti cheddar sajtot). Sajnos vasárnap délután volt, ezért nem tudtuk megnézni, ahogy épp készül a sajt, de körbesétáltunk. Egy folyó megy át rajta,  elég idillikus.
A folyó meg pár száz millió éve (vagy ilyesmi) egy árkot vágott a sziklába. Ha jól emlékszem, a jégkorszak utáni olvadás során alakult ki ez a vájat.


hegyikecskék
Ezután megérkeztünk Bath-ba, a harmadik este alvóhelyére. Bath szupergyönyörűséges hely. de még a külváros is olyan hogy húú..szinte minden ebből a homokszínű kőből van építve. Mike mögött a hostel látható ahol megszálltunk. Igen, a hostel is egy régi kúria átalakítva:)
Megláttunk egy szórólapot a hostelben, egy Bizzare Bath nevezetű sétára. Gyorsan szedtük a lábunkat, szóval még elértük a 8:00-s kezdést.
Az úriember a képen a vezető aki pont Mike-ot pecézte ki magának:D Ez nem egy történelmi előadás volt, hanem egy sétálós stand up comedy Bath-ról. Könnyesre nevettük magunkat:) Másfél óráig jártuk a várost. Jófej volt a pasi, és az elején körbekérdezett mindenkit, hogy honnan jött, és mindenkire végig emlékezett. Nagyon jól éreztük magunkat, annyi probléma merült fel, hogy az utolsó fél órában zuhogott az eső, és teljesen eláztunk. Ahogy a pasi az elején megígérte, semmilyen történelmi tényt nem tanultunk a séta során:)
szárítkozás a pubban
Utána beültünk egy pubba egy sörre, és nyílt nap volt a mikrofonnál, helyi srácok énekeltek egy gitárral. Hát...nem vagyok benne, hogy az ott előadók lesznek a következő Bon Jovik, de egyszer elment.
a hostelszoba. Pici, de volt saját fürdőnk!
Másnap Bath-ban sétáltunk egy fél napot.

római fürdő megállóhely következik - haha
Voltunk a fürdőben, amit a rómaiak hagytak itt, meg a katedrálisban, a Jane Austin múzeumban, egy fél órát minigolfoztunk és körbesétáltunk a városban.
a katedrális

egy kis tér..
az egész város ilyen hangulatú

Mikenak kicsit unta magát a Jane Austen múzeumban, de nekem tetszett:D





a katedrális

a katedrális
a katedrális

Hát ez volt Bath. Sajnáltuk, hogy nem volt több időnk, de indulni kellett tovább. És biztos, hogy visszatérünk még ide..

Az utunk aznap este Blackpoolba vezetett, mert másnap a vidámparkba akartunk menni. Blackpool egy nagyon fura hely. Szerintem olyan, mint egy kiégett las vegasi prosti. Csiricsáré, lepukkant, hotelek 80%-a zárva (gondolom még nincs szezon..), éttermek szintén. Ijesztő!

az egész út a tengerparton ilyen ízléses világító bigyókkal van felszerelve (hableány/sárkány/tengerész formában, mikor hogy) 

a vidámpark a szürkületben
Én  a kocsiban kerestem az egyik pár cipőmet, amikor Mike megtudta a recepcióstól, hogy a vidámpark másnap zárva van...pár hete megnéztem, hogy kinyitott-e már a tél után, és igen, de májusban van 3 hét amikor kedden és szerdán zárva..ilyen a balszerencsénk. Nem örültünk, de van ilyen! Úgy döntöttünk, hogy másnap reggel így azonnal felvezetünk a Lake Districtbe, és egy nappal többet töltünk ott - vagy, ha olyan a kedvünk, akkor visszajövünk Blackpoolba egy másik napon, mert alig több mint egy órányira volt csak. 

Előző este nem vacsoráztunk rendeset, csak némi banánt meg kekszet, így már vágytunk valami finomra. De a város nem volt túl hívogató, így megálltunk egy boltnál és pikniket rendeztünk a hotelszoba aljában, és rettenesen jól éreztünk magunkat! 


a vidámpark....
Másnap reggel elindultunk a Lake Districtbe, de ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor. (Ma este, vagy holnap.) 


Búcsúnak íme egy másik szám amit végtelen sokszor hallottunk az út során: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése