Mindenütt jó, de legjobb Ürömön

Hazaértem.

Az utolsó napok nagyon jól teltek.  Befejeztük a nagy pénzügyi projektet, 1 héttel a határidő előtt leadtuk. Este nálam volt vacsora, ahova rakott krumplit alkottam..mindenki imádta, egy hatalmas adag elfogyott. Került még az asztalra ír-holland ihletésű almás lilakáposzta és taiwani gyömbéres csirke. Vacsora után még sokáig beszélgettünk meg zenét hallgattunk, éjfél után kezdtünk neki a pakolásnak.

a kaja

A szobatársaimmal az a baj, hogy elég rendetlenek…értsd a mosogatóban mindig magasan áll a szennyes, soha nem mosnak fel, nem takarítják le a tűzhelye maguk után stb. Vendégség előtt el szoktam takarítani az ő maradványaikat is, de most nem volt időm, szóval teljes pompájában láthatták a helyzetet. És baromi rendesek voltak, segítettek full rendet rakni, felmostunk-lemostunk mindent, csak úgy csillogott a konyha.

Másnap (csütörtökön) Brightonba mentem. Először találkoztam a lánnyal aki az alattam lévő lakásban lakott, vele kávéztam meg sétáltunk. Aztán befejeztem a karácsonyi bevásárlást, este pedig találkoztam Marisával akivel rögtön egy forralt bor házibuli felé vettük az irányt. Ők aznap fejezték be az egyetemet, szóval nagy volt a vigasság, és elittuk aziránti bánatunkat, hogy Klauék nem tudtak eljönni. Másnap reggeli (narancslekvárs pirítósJ) után sétáltunk még a városban, megebédeltünk eg japán étteremben (Pompoko) amit sok ember ajánlott és tényleg baromi jó volt. Este egy buliba mentünk, ahonnan én félúton leléptem és találkoztam a csoptársaimmal akik szintén Brightonban voltak aznap. Megvacsoráztunk a Nando’s-ban, ami isteni volt. Egy étteremlánc  ami csirkére specializálódott – megmondod, hogy milyen csípősre szeretnéd, milyen körettel (grillezett kukorica, chilis-mentás borsó, krumplipüré, sültkrumpli, coleslow) aztán magadnak kiválasztod, hogy milyen szószokat viszel az asztalodhoz. Benyomtunk pár csirkeszárnyat, aztán elmentünk egy pubba, aztán egy másik pubba, és baromi jól éreztük magunkat.

csórtam egy lufit egy karácsonyi partiról

Másnap délelőtt hazaindultam (jah, a canterbury-i látogatást elhalasztottuk januárra) mert még el akartam nézni a könyvtárba. Persze valami baleset volt, szóval az 1:15 helyett 3 órás lett a buszút. Annyira nem bántam, Beatlest hallgattam végig és roppant módon angolnak éreztem magam.

Vasárnap délután átjöttek a többiek mézeskalácsot sütni. Én már nem emlékszem, de azt is megbeszéltük, hogy szusit is csinálunk, és lett még tészta meg thai hús is, szóval szokás szerint elé vegyes volt a felhozatalJ hát én imádom a szusit, most már bátran kijelenthetem. A hatalmas kajálás után nehezen vettük rá magunkat, hogy megmozduljunk, de végül megsütöttük a csillagokat és a házat is. Sajnos az angol cukorkák nem alkalmasak arra, hogy ablakot olvasszunk belőlük a mézeskalácsházba, úgyhogy csak magokat raktunk rá. Kicsit nyomi, de a miénk J  

Pun, Manie és Fotini

Manie a kis nyomi mézeskalácsházzal

Vége a szabad bulizási lehetőségeknek, mert beköltöznek az alattam lévő lakásba. Jasonnak hívják a pasast, sztem 45 körül lehet és egyedül fog lakni.

Ma a német szomszédomnál ebédeltem, indiait csinált nekem, hogy ne kelljen az utazás előtt még ezzel is foglalkozni. Finom volt és jót dumáltunk. Utána hazamentem, és elkezdtem méricskélni a bőröndömet, ami laza 25 kilót nyomott első körben. Szóval az amúgy is csekély mennyiségű ruhák számát a felére csökkentettem. De még így is úgy éreztem, hogy pótdíjat kell majd fizetnem, de csak 21 kg volt (23 kg a malévnél a limit.) Úgyhogy hiába raktam ki annyi mindent.

A reptér előtt még találkoztam a barátaimmal egy kávéra, aztán kikísértek az állomásra és megvárták velem a vonatot (ők együtt fognak karácsonyozni Eastbourneban). A vonaton végig gyomorgörcsöm volt, mert idén annyit szívtam már a törölt gépekkel.. Mivel ez most nem occsó jegy hanem rendes malév, egy másik terminálról indult, mint amit megszoktam. Namost az én lelkem a tömegnyomorhoz van szokva, ehhez képest ezen a terminálon épphogy csak lézengtek az emberek..még a duty freeben vásároltam pár dolgot, aztán ideje lett volna, hogy kiírják, melyik kapuhoz kell menni. Minden gépnél vagy az volt, hogy mikor indul a beszállás, vagy az hogy „Fáradjanak a kapuhoz”. A budapestinél: „kérem várjanak”. A hideg kilelt, de végül csak sikerült tudatni a néppel, merre kell menni. A gépen ülök, 33 perc múlva leszállunk.. Ja és az okosok sajtos vagy szalámis szendvicset kínálnak. Nem tudom kinek az elmés ötlete volt ez, de a téli szalámi nem a visszafogott szagáról híres, szal most itt terjeng a levegőben a jó kis szalámis ájer. Nem baj, így legalább biztos lehetek benne, hogy nem Bucharestre hanem Budapestre megyünkJ

Összegzés az első szemeszterről:

Nagyon jól érzem magam. Kellett pár hét, hogy kialakuljanak a dolgok, de mostmár..hát, kialakultak. Akik a legközelebb állnak hozzám az a japán és a taiwani lányzó, de a thai és ír sráccal meg a görög lánnyal is nagyon jóban vagyunk.

A suli érdekes, semmi extrát nem tanultam még, de reményeim szerint év végére jobb lesz az írásom, mint amilyen most. (Januárban 4 beadandóm lesz, 5000+2500+3500+2500 szavasak..)

A lakást imádom, a piszkos szobatársakkal együtt. 2 percre az egyetem, 5 percre a tenger, 20 perc a ’belváros’, el nem cserélném semmi pénzért. A szobám mostmár igazi otthon (szerintem a fordulópontot a lila függöny megvétele jelentette – köszi anyu, köszi apu).

Ami meg a honvágyat illeti..hát azért voltak nehezebb pillanataim, főleg amikor se Tomi, se Adriék nem jutottak el, hogy meglátogassanak..és nagyon-nagyon hiányzik sok ember. De ott a skype, a webkamera sztem az évszázad találmánya, mert még ha néha homályosan is, de láttuk egymást.. 

Szállunk le…

Köszönöm mindenkinek, aki követte a sorsomatJ

Alig várom, hogy lássak mindenkit.

Folytatás januárban: A Második Szemeszter

Puszi! 

ui. szerencsésen landoltunk ;)