Óó, Isztambul, vágyom nálad lenni bitangul..

Hosszú lesz. Mert nagyon emlékezni akarok rá..

Kalandos utazásunk a Balkánra egy borongós hajnalon kezdődött. Köd volt és esett az eső, de ezért jó repülni, mert a felhők fölött mindig szikrázik a Nap.  

4 óra döcögős repülés után leszálltunk. Ragyogó napsütés fogadott minket, alig tudtuk elhinni! Arra a reptérre szálltunk le, ami az ázsiai oldalon van, szóval kb. 1 órás kocsikázás után megérkeztünk a szállodába. A legfelső emeleten volt a szobánk, és látszott a tenger az ablakból - pont mint a mesében;) 

Némi délutáni szundi után elindultunk felfedezni a városrészt, ahol laktunk. Pár perces bóklászás után megtaláltuk a Kék Mecsetet. Gyönyörű volt, éjszaka kékes fényben kivilágítva.. Barangoltunk még az utcákon, valami falatoznivaló után nézve. Mivel pont a Kék Mecset és az Aya Sofia szomszédságában voltunk, elég turistás jellegű volt minden étterem, amit nagyon nem akartam, de végül kiderült, hogy érdemes volt várni a csodára - ami meg is jelent nekünk egy török bácsi és egy toszogatós, szenes BBQ személyében. Angolul nem sokat tudott: 5 líra, csirke, bárány. Ennyiben kis is merült a tudása, de ez bőven elég volt nekünk! Mike csirkés kebabot evett, én pedig bárány köftét, ami grillezett, darált báránygolyók kenyérbe töltését jelenti. Nem tudjuk, hogy miket rakott a kajákba (mindenféle finom fűszerrel szórogatta őket), mivel a nyelvi akadály miatt nem értettük egymást..de az biztos, hogy isteni finom volt. Hazaérve olvastam az útikönyvben, hogy semmiképp ne vegyünk ilyen árustól, mert a hús egész nap ott áll a napon... Nos egyrészt a toszogatós kocsi illatától nem lehetett volna elkergetni bennünket, másrészt pedig a bácsi este 8-kor foglalta el a helyét és 2°C volt, szóval én úgy éreztem nem áll fenn a rohadt hús veszélye. 

"Lamb, chicken. Five Lira!"

finom husik és isteni fűszerek a kis tálkákban

Mike és a legendás csirkés kebab

Kialudtuk magunkat, és másnap a reggeli után elindultunk. Na de előbb a reggeli...:)

Hát, a szálloda nagyon kitett magáért! Kezdjük azzal, hogy friss gránátalma és narancslével lehetett indítani a napot. Ez egy nagyon kis hotel volt, 8 szoba, és egy családi vállalkozás, mindenki mindnekinek az unokatestvére volt, szóval barátságos volt a légkör, nem úgy mint a nagy multikban. Szóval a reggeli. Tele volt az asztal mindenféle finomsággal, és a legjobb, hogy török dolgokkal is!!!

 Mike persze óvatos volt és angol módra lekváros kenyeret evett, de én a napok alatt mindent kipróbáltam.

Volt valami citromos krumplisaláta szerűség, petrezselyemmel felturbózva, nagyon jó volt. Voltak ezek a mindenféle piros rudak, meg krémek, fogalmam sincs, mi volt az, de az se volt rossz. Na de a jobb felső sarokban, a háromszög sajtszeletek mellett balra, az a szürke dolog...szintén fogalmam nincs mi de bűnözően rossz volt!!! 

Reggeli után kiléptünk a világba. Esett, néha eső, néha hó...Sétáltunk mindenfelé, végül kikötöttünk a nagy, híres bazárban, ami fedett és fűtött. Körbenéztünk, és megjegyeztük, mi tetszett, azzal a gondolattal, hogy majd az utolsó napon megnézzük, hogy mennyi pénzünk maradt, illetve, hogy mennyire tudjuk lealkudni az árakat. Egyébként hatalmas a hely, egy óriási labirintus, gyönyörű festett plafonnal és falakkal. 

Elbóklásztunk egy darabig, aztán elindultunk a fűszer bazár felé. Pont mielőtt elhagytuk a nagy épületet, elment az áram, szóval a félhomályban alkudoztak az embereket! 

Az egész városra jellemző, hogy férfiak a kezükben lógós tálcán kis pohár teákat szállítanak az árusoknak.

A zuhogó esőben elsétáltunk a fűszer bazárba. Ami szuper volt!!! Szintén gyönyörű épület belülről, tele finom fűszerekkel amiket nagyon olcsón árulnak. Próbáltam nem elszaladni a lóval, ezért csak 4 kis zacsival lett gazdagabb az itthoni választék...

A képek egy későbbi napon készültek, ugyanis itt sem volt áram... Tovább sétáltunk, be akartunk menekülni az Aya Sofyába a havas eső elől, de ott sem volt áram...ekkor vált világossá hogy a kimaradás a kerületet érinte, nem csak egy pár épületet. Múzeumok bezártak a sötét miatt, fáztunk és vizesek voltunk, amikor besötétedett visszavonultunk a hotelba, amikor beléptünk abban a pillanatban visszatért a világítás..szóval az első nap nem volt a legpozitívabb. Fájós fejjel zártuk a napot. Szerencsére másnap minden megfordult:) 

Ragyogó napsütésre ébredtünk az összes többi napon! Hideg volt, csak pár fok, de a sok-sok rétegnek hála meg sem éreztük, és tényleg gyönyörű, igazi szép téli idő volt végig. Lejártuk a lábunkat, és amikor már nem bírtuk tovább, akkor villamosoztunk meg siklóztunk. Merthogy Isztambul elég dombos!

Ez itt a Kék Mecset. Hatalmas nagy és gyönyörű és lenyűgöző meg minden.

Azért hívják kéknek, mert belül van egy körfolyosó az első emeleten, és a fala kék mintás csempékkel van kicsempézve. Persze látogatóknak nem lehet oda felmenni, pedig jó lett volna megnézni.

Itt van pár szép csempe cserébe.

A Kék Mecsetet amúgy azért építtette egy szultán, mert felül akarta múlni az Aya Sofyát. Tehát ma egy tér két oldalán áll a két épület, gyönyörűen néz ki.

naplementében az Aya Sofya

 Belülről pedig ilyen az Aya Sofya. Az évszázadok alatt a kupola beomlott, a sok földrengés megrongálta az épületet de mindig helyreállították. Volt mecset meg templom is, ma már csak múzeumként üzemel. Kívülről kicsit szakadt, nem olyan kecses és elegáns, mint a Kék Mecset de belülről!!!! Fantasztikusan néz ki. A hatalmas épület minden négyzetcentimétere aprólékosan ki van dolgozva, arany-okker-kék-bordó színekben főleg.

az újraépített kupola

mozaik boltív

Egy napot a Beyöglü városrészben töltöttünk. Ez egy hegy (domb)oldalon terül el, és ahelyett hogy egész nap felfelé másztunk volna, felsiklóztunk a tetejére és lefelé sétáltunk. A sikló a tengerpartról indult, jók voltak a fények. 

sikló szerkezet

Ez a városzrész lett a kedvencünk. Egy nagy sétálóutca a közepe, és a mellékutcák tele vannak kis hangulatos éttermekkel, kávézókkal. Rengeteg játék terem is van, de igazi játékokkal. A terem tele asztalokkal, amiken szép zöld terítő van és nyomják a dominót, kártyát meg rummikubot.. 

sétáló utca közepén megy a nosztalgia villamos

fogadóiroda

ebéééééd

kebab!!!! 

a jazz klub ahova el akartunk jutni, de zárva volt :( 

ahh, a baklavák. pisztácia+cukor a 90%-uk...mondanom sem kell, isteni finomak. Mike nincs oda a mindenféle magvakért, úgyhogy egyedül kellett végigkóstolnom őket. 

egy templom...

játék terem!

Ez a Pera Palace Hotel. A XX. század elején, amikor Isztambul volt a tuti hely, és mindenki ment oda az Orient Expresszen, itt szállt meg a hírességek színe-java. 

Agatha Christie pedig állítólag a 411-es szobában írta meg Gyilkosság az Orient Expresszen című művét!

A hotel mellől néztük meg a naplementét - jókor jó helyen... 

Ide meg jól felmásztunk, de már elég sötét volt. Azért kicsit látszik a híd ami összeköti Ázsiát és Európát. Amúgy mennyire vicces már, hogy kontinenseket át lehet lépni minden procedúra nélkül..a hídon mindenesetre van egy tábla, "Welcome to Europe".

a híd a távolban

a sétálóutca

Egy másik napon áthajókáztunk az Ázsiai oldalra. Kb. 15 perc volt, szóval nem vészes távolság. Szuper volt! Semmi turista, jól elbóklásztunk. Előtte elsétáltunk a szállástól a kikötőbe a tengerparton.

a hajó

A XX. század elején a németek az akkori szultánt valami gazdasági együttműködésre akarták rávenni. Nemes szándékukat azzal támogatták, hogy építettek egy német stílusú pályaudvart az ázsiai oldalra. Persze ezt látnunk kellett!

szép, nem? 

Ebben a kerületben is szétnéztünk. Többek között láttunk két kismotort egymásba menni....egy kis kereszteződésben álltunk, jött a két motor, én meg néztem arra amelyiknek a jobb kezet meg kellett volna adnia, jobbra se nézett...szerencsére nagyon sérülés nem történt, de nem volt egy szét látvány..

csicseriborsós-bárányos-sáfrányos-krumplis tál

friss fokhagymás-bárányos tál..mmmm

a hét legjobb baklavája!!! tutira családi vállalkozás, nagyfater csinálja a sütiket, a két tíz éves fiú meg kiszolgálja a vevőket:)

Visszahajóztunk a európai oldalra, de előbb beszereztünk egy szakácskönyvet - amit azóta már ki is próbáltam;) 

Erre a napra esett az évfordulónk, ezért este egy kis étteremben vacsoráztunk. Nem tudom, hogy eddig hogy éltem fenyőmagos füstölt padlizsánkrém nélkül! Nagyon finom volt minden. Mike evett rendesen főételt (persze bárányt...a török gasztronómia 80%-ban bárányról szól:) ) de én inkább kis mezéket kértem és nagyon-nagyon finom volt minden. 

mielőtt elindultunk, elkezdett esni a hó ♥

sikló no. 2. 

és végre felültünk a nosztalgia villamosra is:) 

padlizsánkrém és füstölt pisztráng valami édes bogyókkal a nyerő

meze by Lemon Tree - a szuper étterem

Amúgy a tömegközlekedés nagyon jól van megoldva egész Isztambulban. Minden járműre (villamos, sikló, hajó, metró) 2 TL (török líra, kb 130 Ft) a belépő. Ezt csak jegyautomatákból lehet megvenni, ha bedobod a pénzt, kiválasztod, hogy hány jegy kell, és kiadja a kis korongokat amikkel be lehet lépni a peronra. Nagyon olcsó tehát (pláne a hajó...kontinensen átkelésért csak 130 Ft!!) és mégis modernek a járművek, tiszta és kultúrált minden váró.

Ez pedig a pályaudvar, ahova régen az Orient Expressz befutott, de ma már csak a HÉV jár ide, a rendes pályaudvar valahol a külvárosban van már.

elhagyatott sínek és szerelésre váró HÉV kocsik

A hotel tetejéről a kilátás:

Sajnos annyira nem volt jó idő, hogy itt reggelizzünk. A hotel lobbijában pedig él egy kis papagáj. Szegényt megsajnáltam, amikor először megláttam, de aztán rájöttem, hogy napja nagy részét nyitott kalitkával tölti, és kedve szerint repked amerre akar!

Susu, a kis kék papagáj

Mike értekezik az egyik recepcióssal

Random képek-pillanatok.

taxi

baklavára fel

hó :)

éjszakai Kék Mecset

 Egyik reggel elsétáltunk a környéken, térkép nélkül, csak körülnézni, hogy élnek az emberek. És állatok..

végül itt vettünk egy tálat. Mike nagyon királyul tud alkudozni! 

ezek a kis kocsik járják a várost és 1 líráért árulják a kerek szezámmagos perecet

balik ekmek=halas szendvics. nagyon vártam, de szörnyű volt - a makréla azon kevés hal egyike amit nem bírok megenni és abból csinálták :(

repülő hal 

horgászok - lentről

horgászok - fentről

halpiac

utolsó döner

a szobából

 Oh, el is felejtettem. Ugye az imádkozás kezdetét az jelzi, hogy a mecsetek hangszóróiból elkezd szólni az ének , ami imára hívja az embereket. Hihetetlen volt ezt hallani! Az egész város zeng és bong...a hotel mellett is volt egy mecset persze. Első nap meglepődtünk, amikor reggel 6-kor megszólalt az ének, de a harmadik naptól már fel se ébredtünk rá, már szinte hiányzik...van egy varázsa az biztos. 

Fantasztikus volt. Nagy szerencsénk volt a szinte végig ragyogó napsütéssel és teljesen beleszerettünk a városba. Isztambul gyönyörű és a kaja isteni - mi kell még?