Belgiumi vizit

Először is bocsánat mindenkitől a sok megválaszolatlan levélért – a héten pótlom minden tartozásomat!!

Huh jó sok minden történt.

Kezdjük azzal, hogy a sulit nagyon bírom, múlt héten és tegnap és ma is jók voltak az óráim, tényleg élvezem őket – el sem hiszem, hogy ez én vagyok J A szemem kifolyik lassan, annyit olvasok, a baj az, hogy van olyan tanár, aki csak egy linket küld, és a képernyőt bámulni órákig nem baráti, nyomtatni meg fölösleges, mert egyszer elolvasom és annyi.. holnapi program (többek között) a könyvtárban való megpusztulás megint.

Múlt hét kedden vacsorára voltam hivatalos – taiwani ihletésűre. Nagyon finom volt minden, és jól éreztük magunkat. Volt valami darált hús rizzsel, ami elég gagyinak hangzik de isteni volt. Meg csirkecomb, meg (és ez már angol ihletésű volt..) palacsintatésztában sült kolbászkák. A salátaöntet meg thai volt, citromos-halszószos, ami szintén rosszul hangzik de szintén isteni volt. Én egy csokis piskótás málnatortával járultam hozzá az estéhez. 11 körül jöttünk el. Az úton hazafelé 4 rókát láttunk…ahogy jön a rossz idő, egyre inkább beszoknak a városba..

Másnap reggel a baráti 3:30-as időpontban csörgött az óra, a 4:50-es vonattal indultam Londonba, hogy elérjem a 8-kor induló buszt. Taxival mentem, mert hajnali 4-kor kevés affinitásom volt 20 percet bőrönddel sétálni..

Félkómában olvastam az állomáson, amikor megjelent előttem az egyik csoporttársam :D Ő Ausztriába repült a hétvégére, és a reptérre igyekezett...nagyon meglepődtünk, mert bár tudtuk a másikról, hogy elutazik, fel se merült bennünk, hogy van még valaki aki az első vonattal indul el.. Így együtt utaztunk fel Londonban, és kerestük a buszokat. A nap (második) meglepetése jött ekkor: az a busz ami Brüsszelbe megy, na annak Budapest a végállomása…nem akartam elhinni.. Magyarokkal teli buszon utaztam, a sofőr meg mindenáron meg akart győzni, hogy ne szálljak le Brüsszelben, mert van elég hely Pestig J

Az utat Doverig végigaludtam (nyakpárna-füldugó-szemmaszk – ezek nélkül már el se indulok). Ragyogó napsütésre ébredtem, gyönyörű volt. A Csalagúton át mentünk, még sosem jártam ott, szóval érdekes volt. Én hülye azt hittem, hogy ez tényleg egy alagút, ahol mennek a kocsik, pedig igazából tehervonatokra kell felállni és azok visznek át a víz alatt.

Avagon amiben utaztunk



A sínek amik a föld alatt mennek



A vagon belülről

Az átkelés előtt 2 órát vártunk. Átvizsgálták az összes csomagunkat. Franciaországból átzötyögtünk Belgiumba, esküszöm, ahogy átléptük az államhatárt szakadni kezdett az eső. Brüsszelbe a laza 2 órás késéssel érkeztünk meg. A pályaudvaron a kasszánál a pasi egyszercsak felállt és elment 10 percre, ami ahhoz vezetett, hogy lekéstem a kinézett vonatot Namurbe, így csak 8 körül érkeztem meg. Namur olyan mintha  már a második otthonom lenne, jó volt ismerős helyen aludniJ De persze a gyerekek voltak a napjaim fénypontjai. Csütörtökön elmentem Emma oviscsoportjával almát szedni – 4 órát töltöttem négy éves gyerekek közt, fantasztikus volt!! Kevés felnőtt volt, rám bíztak 5 gyereket, hogy pesztráljam őket. Emma megígérte, hogy fordít franciáról magyarra ha baj van, de persze az alma izgibb volt, szóval magamra maradtam általában. De nem volt gond J Tündériek voltak, és nagyon gyorsan elfogadtak.

'Nézd milyen nagyokat találtam'

Beautiful day

Túlélő csomagot is kaptam Timiéktől – nagyon szuper dolgokkal tele J olyanokkal, mint libamáj creme brulee, narancsos kacsapástétom, mini pezsgő, parfüm...meg málnaecet, fűszerek, friss színes bors (enélkül már majdnem megőrültem, és itt nem lehet kapni) meg amit még láttok a képen. Visszafelé egy plusz sprottáskával kellett jönnöm, hogy minden beférjen… Nagyon jól éreztem magam..legközelebb csak jövőre fogunk találkozni L

Lehet rájuk számítani :)

Eredetileg egy üveg pálinkát akartam csak elhozni, de aztán kettő lett belőle…aztán pedig Domi tudtom nélkül berakott még egy üvget a bőröndömbe, szóval el vagyok látva piával pillanatnyilag. Egy kis kolbász is befigyelt, mert azért mégis…a visszaúton a Csalagút előtt nem kutatták át a bőröndöket, hanem egy kutyát beengedtek a csomagtérbe, hogy szaglásszon körbe drog után..imádkoztam, hogy jól legyen nevelve, nem kívántam, hogy kirángassanak a buszból csak mert ráizgult a csomagomra…de okos volt, nem csinált balhét. Átküzdöttük magunkat az alagúton, én nem tudom, hogy ez hogy lehet, de a fű sokkal zöldebb Angliában mint Franciaországban. Vagy lehet, hogy csak jobban karban van tartva a Csalagút környékén..mindenesetre szép kép fogadott.

Időben megérkeztünk Londonba, és örültem, hogy hamar itthon leszek – amikoris a buszsofőr bejelentette, hogy eltévedt, és épp egy helyet keres, ahol megfordíthatja  abuszt…pontosan másfél órát köröztünk a városban, mire megtaláltuk a buszállomást. A Victoria pályaudvarról indultam haza – és a pályaudvar közepén belefutottam a csoporttársamba, aki akkor jött hazafelé Ausztriából…már csak nevetni tudtunk, mert ennek mennyi esélye van már?? Mire hazaértem, rettenetesen fáradt voltam, szóval csak kidőltem és aludtam.

Ma együtt ebédeltem a japán barátnőmmel, mert mindenkettőnknek volt délutáni órája. feljöttünk hozzám, ő hozott japán kaját, én meg csináltam kuszkuszt és palacsintát. Nagyon finom volt, végül a maradék kajákat elcseréltük, és ő hazavitte a kuszkuszt és nálam hagyta az ő kajáját J

Gránátalmás kuszkusz (2 személyre)

¾ bögre kuszkusz

2 narancs

10 dkg feta

15 dkg gránátalmamag

petrezselyem

fél csirkemell

római kömény, só, bors

A kuszkuszt egy tálba öntjük, és forrásban lévő vízzel felengedjük, hogy ellepje.

A csirkemellet apróra vágjuk, befűszerezzük (római kömény, só, bors) és olajon megpirítjuk (ne szárítsuk ki, ne süssük túl).

A narancsok alját és tetejét egy nagyon éles késsel levágjuk, majd levágjuk a héjukat is. Ezután kivágjuk a narancsszeleteket a fehér héjukból, majd félbevágjuk őket.

A petrezselymet apróra vágjuk, a fetát meg pici kockákra.

Mindent összekeverünk. Mehet a hűtőbe, másnapig simán kibírja.

Azért szeretem a kuszkuszt, mert rettentő gyors (direkt mértem, 17 perc alatt készült el ez a kaja) és nagyon-nagyon finom.

Jó étvágyat!

Hétvégére jönnek Anyáék, nagyon várom már. az a jó, hogy minden tanár tök közvetlen velünk, és a legtöbben nagy gasztrománok, szóval odamentem az egyikhez, és kértem tőle jó étterem ajánlatokat a hétvégére  ;)

Pusz